A buszmegálló

2015.09.10 17:34

A buszmegálló

 

A buszmegálló a semmi közepén állt, mögötte sűrű, sötét lombos erdő, előtte széles, bitumenút, azon túl, ameddig a szem ellát, gyönyörű, sárgán virító repce föld.

A férfi elképzelte, ahogy felrepül, fel, jó magasra és lenéz az alant elterülő tájra. Fentről jól látja a széles, az erős napsütésben ragyogva fénylő utat, amely felett a melegtől remeg a levegő. Jobbra tőle az erdő sötét és világoszöld lombkoronája nyúlik a végtelen kék ég alá, balra pedig a sárga repceföld, aminek szintén nem látni a végét. Milyen jó így suhanni a táj felett, nem törődni semmivel, csak a meleg széllel, ami oly lelkesen borzolgatja még megmaradt haját.

Lenéz a megállóba, négyen állnak ott, hiszen ő is ott van. Igen az ott ő, a magas, kissé pocakos, barnahajú férfi, akinek olyan kisgyerekes a képe, pedig már túl van a harmincon. Lába közt aktatáska egyensúlyoz, kezében újságpapírt zörget a szél. Erősen kapaszkodik az újságba, nehogy kitépje kezéből a szél. Rajta kívül még hárman állnak itt, egy fiatal fiú, a haja magasan feltornyozva, punk frizurája majd minden tincse más színűre festve, fülébe dübörgött a zene, idáig hallatszott a dobverő pergése. Nyúlánk, vékony testével lanyhán támasztja az oszlopot, melyen valaha a Buszmegálló felírat díszelgett, Ma már a rozsdától csak annyi látszik, hogy… megáll… A fiú csukott szemmel áll, csak a szája mozog, ütemesen rágja a rágógumit, körülbelül minden harmadik percben óriási buborékot fúj belőle.

Nem messze tőle alacsony, kövér ember szuszog, s közben idegesen topog. Hunyorgó vizenyős, világoskék szemével idegesen vizslatja a többieket. Másodpercenként törli izzadó kopasz fejét és homlokát egy nagy, barnakockás zsebkendővel. Erősen liheg, pedig már itt áll vagy húsz perce. Óriási hasán majd szétreped az ing, ócska farmerja szára kirojtosodott, cipője félretaposva, de farzsebéből vaskos pénztárca kandikál ki. – Persze, lehet, hogy nem pénz van benne. Vagy inkább biztos, hogy pénz van benne, különben miért lenne ennyire ideges?

Végül a nő. A gyönyörű, magas, sudár, szőke hajú, barnaszemű nő, akiért ő annyira oda van, hogy még a szeszélyeit is eltűri. Istenem! Mennyire szereti! A nő gyönyörű, de butuska, persze ezt ő egyáltalán nem bánja, így legalább felnéz rá. Rá a mérnökre, aki egy nagy multinál húzza az igát. Alig egy éve házasok, még nincs gyerekük. De lesz! Biztosan lesz! Majd.

Senki nem látta a gyorsan közeledő teherautót. Mindent letarolt. Ahol az előbb még a buszmegálló volt az emberekkel, ott most csak a sebzett föld barnasága látszott és csak a süket csend lett egyre hangosabb. Benne is elhalt minden szó, minden sikoly, és lassan elsötétült az ég is.

 

© 2015 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode