Kincsem!

Csak ültem és néztem. Olyan film pergett a szemem előtt, amire mindig is vágytam. Egy olyan MAGYAR mozifilm, ami igazi szuperprodukció, és ami nem volt már talán az Egy Magyar Nábob óta.

A történet, az 1874-ben született Kincsem nevű lóval, az 1848-49-es szabadságharcban részt vett, majd faágra akasztott magyar mártírral, végül egy gyereke szeme előtt kivégzett magyar felkelő nemes úrral indul. Ez számomra teljesen egyértelművé tette, hogy a film valójában nem a lóról fog, vagy nem csak arról fog szólni. Ebben a filmben a ló a nemzeti függetlenség szimbólumává és legyőzhetetlen versenylóvá válik, hozzá értő trénere Hesp Róbert (Gyabronka József) és gazdája, Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) gróf kezei között. A gróf apját a filmben egy osztrák nemes, Otto von Oettingen (Gáspár Tibor) megöli a szabadságharcban való részvétele miatt. A császár pedig teljes vagyon elkobzásra ítéli a családot, sőt a birtokot, a kastélyt Otto von Oettingennek adja, aki lányával be is költözik. Aztán eltelik huszonöt év s kiderül, hogy az osztrák nemes lovakat versenyeztet. Igen ám! De Blaskovich gróf is ott van a lóversenypályákon, tehát nem elég, hogy a szabadságharc alatt a Blaskovichok ellenségeivé váltak a császárságnak, most még a versenypályán is azok. És akkor ehhez jön még a szerelem, ami Oettingen lánya Klára (Petrik Andrea) és Ernő között szövődik. Mert a céltalan, kicsapongó életet élő Blaskovich, beleszeret ellensége lányába, s ezzel egy időben beleszeret Kincsembe. Beleszeret és meglátja benne élete nagy lehetőségét. S Kincsem, a csodaló, meg is hálálja a belévetett bizalmat, sikert sikerre halmoz az európai lóversenypályákon. Ezzel pedig, a sors tálcán kínálja Balskovich grófnak az elégtételt, hogy nemes küzdelemben győzze le ősi ellenségét, von Oettingen bárót.

Petrik Andrea alakítja Klárát, aki nem az a pátyolgatni való úrinő fajta, nagyon is helyén van az esze és a szíve, szókimondó és önérzetes! Mérhetetlen finomsággal képes a tudtunkra adni, hogy mit érez a gróf iránt, anélkül, hogy kimondaná. S, mi mindezt minden további nélkül el is hisszük neki!

Nagy Ervin a báró megformálója igazi magyar úr, egy magyar macsó, aki ugyan sírva vigad, ám észreveszi, megragadja, mi több keményen dolgozik is az elébe futott lehetőséggel, hogy ismét a legnagyobb magyarok közé emelkedjen, és nem mellesleg vagyonát is visszakapja. Blaskovich Ernő figuráját mintha rá öntötték volna, és érezhetően lubickol is a szerepében. Megnyilvánulásai teljesen természetesek, nincs benne erőltetettség vagy megjátszás.

A mellékszereplőkről is csak azt tudom elmondani, hogy helyén volt az eszük és a szívük. Igazi magyar virtussal tették a dolgukat. Kovács Lehel olyan oldaláról mutatkozott be, amit eddig én elképzelni sem tudtam róla. Messzemenően gratulálok neki is és Keresztes Tamásnak is, mesterien formálták meg a karakterüket.

Herendi Gábornak innen üzenem, hogy remekmű született a keze alatt, s hogy további sok ilyen filmet szeretnénk még tőle.