Szép az élet! Nem?!

A nagybevásárlást már én is kora reggel elkezdtem, hogy szépen lassan mindenhova odaérjek, minden hiányzó ajándékot, kiegészítőt megvásároljak. Az egyik boltban magas, szőke nő alkudozott az eladóval, nem, nem jó neki a kék színű gyapjúsapka, mert ugyan igaz, hogy kisfiúnak veszi, de akkor is, a kék olyan... megszokott. Az eladó türelmesen vagy hat féle, más-más színben pompázó sapkát tett le a nő elé, de az csak finnyákolta, egyik sem tetszett neki. Láttam, már nem sok tartja, hogy az eladó valami igazán gonosz dolgot ne szóljon, amikor a mögöttem álló idős nő jól hallhatóan azt mondta: "Aranyoskám! Miért nem köt egyet? Akkor az olyan lenne, amilyet maga akar!" A nő megfordult én már készültem, hogy valami gorombaságot vág szegény mami fejéhez, de nem a nő bájos mosollyal csak annyit mondott. "Basszus! Igaza van!" Ezzel kiviharzott a boltból. őszintén szólva szájtátva bámultuk utána.

Az élmény hatása alatt léptem be egy másik boltba, ami történetesen éppen egy hal bolt volt, néztem a sok tátongó, úszkáló halat és próbáltam kiválasztani melyik lenne a legmegfelelőbb az ünnepi asztalra. Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot - Nem, nem azt! A másikat! - Az erős, majdhogynem visító hang ugyanattól a szőke nőtől származott, aki az előbb sapkát keresett. Érdeklődve figyeltem a jelenetet, mert halat mégsem tud majd kötni... végül megszerezte a kiválasztott, termetes pontyot, amit az eladó nagy lelki nyugalommal kupán vágott, szépen bezacskózta és átnyújtotta a szőkeségnek.

Boldog karácsonyt! - mondta a nő és kiviharzott az ajtón. Mi pedig ismét csak tátott szájjal bámultunk utána. Szép az élet, nem?!