A hármas fogat

–  Csajok! Láttátok az állatorvost? – kérdezte Judit a bartánőit.

A három nő a Fő téren lévő Csacska Kata nevű teázóban ült vasárnap délután. Imádták a teázót, mert itt semmi sem volt szabályos! Minden dőlt valamerre, nem volt egy egyenes oldala, egy kilencven fokos sarka. A padló lejtmenetben futott a pultig, ahol oktogon formájú dobozok sorakoztak bennük a világ minden tájáról hozatott teákkal. A fogasok kacska lábakon álltak, a székeknek kacsa, csirke vagy ló lábaik voltak, egyedül az asztalok álltak stabilan. Ez utóbbiak valószínűleg azért, hogy a kedves vendég teája ki ne löttyenjen az amúgy igen csak vicces girbegurba csészékből. Judit csészéje úgy nézett ki, mint egy törpének a sipkája, még bojt is volt rajta! Csak akkor tudott inni a bögréből, ha a bojtot levette róla. Muris volt! Ágica csészéje tűznyelveket ábrázolt és mivel a tűznyelvek között inni nem lehetett kapott a csésze egy kis csőrt. Vicces hangokat adott, ahogy Ágica próbálta kikortyolgatni a menta teát belőle. Piroska egy egér alakú bögrével küzdött, aminek még farka is volt és ahhoz volt kötve a kanál. A lányok imádták a Csacska Katát. Csacska azért lett, mert minden olyan csacskán volt benne, Kata meg valószínűleg azért, mert a tulajdonosnő Katalin volt. Aki egyébként egyáltalán nem volt csacska. Kőkemény üzletasszony hírében állt.

A lányok egy héten kétszer találkoztak, szerdán és vasárnap. Eredetileg úgy volt, hogy ma - tekintettel a nagy melegre, ami valljuk be még most július közepén is abszolút extrémnek számított -, szóval, hogy ma nem találkoznak. De Judit tegnap összefutott az állatorvossal, aki ide költözik a városba és azonnal riadóztatta a másik kettőt, hogy elmondja nekik a hírt. Először is azért, mert Piroska férje volt a helyi állatorvos. Pontosabban, csak majdnem volt állatorvos, mert az utolsó év végén nem ment el vizsgázni, hogy miért az a mai napig rejtély. Mindenesetre nagyon ért az állatokhoz és itt a kisvárosban mindenki hozzá viszi gyógyítani kedvenceit. Gézának is vannak otthon állatai, ló, kutya, macska, sőt vannak malacai is, amiből egyet mindig levágnak karácsonyra. És egy tehén is legel hátul a kertben. Piroska nem rajong a jószágokért, ahogy ő fogalmazott, de ha Gézának ez tetszik ő nem áll az útjába. Néha még segít is neki. De a munka oroszlánrészét Géza és a szomszédban lakó fiatalember Tóni végzi. Tóni nem egy nagy ész, de bivalyerős és szívesen segít. Judit el nem tudta képzelni, hogy mi lesz most, hogy ide jött ez az állatorvos. Ez volt az egyik ok, hogy összecsődítette a lányokat.

A másik ok Ágica volt. Ágica, aki már elmúlt harmincöt és még mindig szingli. Mert Judit azt is kiderítette, hogy az állatorvosnak senkije nincsen. Hogy miért, amikor már az is közelít az ötvenhez? Nos, ez még felderítésre vár. De mindenesetre fel akarta hívni Ágica figyelmét az orvosra. Hátha… isten útjai, mint tudjuk kifürkészhetetlenek.

A felvetett kérdésre, hogy látták-e már az orvost a lányok csak rázták a fejüket, ami ugye annyit jelentett, hogy nem, még nem találkoztak vele.

– Na, akkor figyeljetek – dőlt rá a kis asztalra Judit, és mesélni kezdett. A két nő, Judit két legjobb barátnője Ágica és Piroska szintén rádőlt a kis asztalra, ami a három nő súlyától diszkréten nyekkent egyet, de a lányok meg sem hallották.

–  A pasit Dr.Gémes Áronnak hívják…

–  … Gémes? Mint a kút? – kotyogott közbe Ágica.

– Pontosan! Mint a kút – hagyta rá Judit.

– Na és milyen a pasi? – kérdezte Piroska.

– Magas, széles vállú, szőke hajú és kék szemű. Kellemes bariton hangja van és nagyon szexi mosolya.

– Szexi? Hogy te milyen szavakkal dobálódzol?! – nevetett Piroska.

Judit nem kommentálta Piroska megjegyzését, csak folytatta, amit elkezdett – szóval holnap fog beköltözni a Levendula utca tizenkettőbe. Tudjátok, abba az elől három oszlopos házba, ami a városé, és amit nem rég fel is újítottunk. Akkor még arról volt szó, hogy valami kulturális központszerű lesz…

–… az az a ház, ami azé a bolond grófé volt valamikor?

– Ühüm! – mondta Judit és nagyot kortyolt a teából, aztán vágott is mindjárt egy fintort – ez elhűlt – mondta. Odaintette Rékát, a pincérnőt és kértek tőle minden egy friss gyümölcs teát.

– Szóval lesz igazi állatorvosunk. – mondta Piroska és kicsit mintha megremegett volna a hangja. – Hogyan fogom én ezt elmondani Gézának?

– Hát ez az! – nézett barátnőjére Judit.

– Szóval ezért hívtál bennünket – csatlakozott Ágica is a beszélőkhöz – el nem tudtam képzelni mi lett hirtelen olyan sürgős. Még a délutáni szunyókálásomat is fel kellett függesztenem – ásított egy óriásit Ágica, főleg azért, hogy a többiek is lássák milyen álmos is ő. És hogy ennek ellenére itt van, mert a barátság az barátság, nemdebár?!

– Igen – nézett Judit Ágicára – főleg ezért hívtalak benneteket, de van még más is.

– Jaj! – nyögött fel Piroska.

– Ez már inkább rád vonatkozik Ágicám – mosolygott barátnőjére Judit.

– ???

– A pasi szingli! – vágta ki Judit és figyelte a hatást. Sok mindent nem látott, mert Piroska azzal a kérdéssel viaskodott, hogyan is mondja el élete párjának, hogy lesz a városnak egy igazi állatorvosa. Ágica meg olyan közömbös képet vágott, mintha nem is lenne számára izgalmas, hogy a pasi szingli.

– Na! – nézett barátnőire Judit – semmi megjegyzés? Mi van veletek?

– Jaj basszus! Hogyan mondjam el ezt Gézának? – nézett kétségbeesetten Piroska egyik nőről a másikra.

– Jól van. Majd megnézem magamnak – mondta nem sok meggyőződéssel Ágica.

– Nem kell! – súgta Judit. – Odanézzetek! Itt jön!

És valóban a teaház előtt megállt egy sötétkék BMW és a kormány mögül az újdonsült állatorvos pattant ki. A férfit úgy két méter magasnak saccolták, később a lányok ki derítették, hogy pontosan százkilencvenhét centiméter magas. Széles vállán majd szétrepedt a póló, has semmi, keskeny csípőjén farmer feszült, kék szemén szemüveg, kreol bőr és szőke kissé hullámos haj tartozott még hozzá. Hatalmas léptekkel sietett be a Csacska Kata teázóba, de még így is maradt annyi ideje, hogy oda bólintson a hölgykoszorúnak.

A lányok idegesen kavargatni kezdték a teájukat, amivel leplezni próbálták, hogy alaposan megbámulták a szép idegent. Még Piroska is kéjesen felnyögött – nem dobnám ki a papucsát az ágyam alól. Ezzel a mondattal meg is tört a varázs.

– Vajon miért jött? – nézte Ágica a bejárati ajtót, ami alig egy másodperce nyelte el a szép idegent. Még szinte be sem fejezte Ágica a mondatot, amikor a férfi ismét feltűnt az ajtóban, jobb kezében vagy négy gombóc fagyit egyensúlyozott egy tölcsérben.

– Anyám! – mondta Piroska. – Ez a pasi aztán nem fél, hogy elhízik!

A pasas ismét oda bólintott a hölgyeknek, majd becsusszant a BMW kormánya mögé és lazán fél kézzel kikormányozta az autót a főútra.

– Te! – nézett Piroska Juditra – tuti, hogy ez a pasi állatorvos? Mert inkább úgy néz ki, mint egy modell. Abból is a jobbik fajta…

Judit elnevette magát. – Igen, állatorvos. Lecsekkoltam, ami nem volt nehéz, hiszen be kellett, hogy jöjjön az okmányirodába, hogy elintézze az ügyeit. Na, de most már menjünk – állt fel, – nekem még vasalnom is kellene holnapra. – fejezte be a mondatot.

– Megyek és kifizetem a teákat. Ez a kör most az enyém. – mondta Ágica és beviharzott a teázóba.

Piroska csak intett neki, majd elköszönt Judittól és haza indult. Judit a másik irányba ment, ő fent lakott a hegyen, míg Piroska egészen kint a város szélén, közel az erdőhöz. Bevallása szerint imád ott élni.

Judit szaporán szedte a lábait hazafelé bár egyáltalán nem a vasalás izgatta. Hanem a kép, amit ott hagyott félkészen, vagy negyed készen, vagy talán inkább sehogy… Judit imádott festeni, de ezt még soha senkinek nem mondta, valamiért élt benne egyfajta szégyenérzet, hogy a festés nem rendes munka. Maga sem tudta megmagyarázni mi lehet ennek az oka, de tény, hogy csak magának festegetett… eddig. Mert most elhatározta, hogy kilép a nyilvánosság elé. Még két év és nyugdíjba megy. Addigra meg lesz az a bizonyos negyven év. Egyetlen perccel sem akar tovább dolgozni. Elege van. Vágyik az anyagi biztonságra, amit a nyugdíjtól remél és vágyik arra is, hogy végre valami olyasmit csináljon, amit szeret is, amiért elismerik.