A szél

Járom a földeket, a különböző városokat, falvakat, elfújom a gondokat, a bajt, friss erőt, örömöt hozok azoknak, akik felém fordítják arcukat.

A kislány, mosolyogva fordult felém, kezében nyíló pitypangot tartott, kacagva tartotta fel, s én játékosan kerülgettem, le-letéptem egy kis magot, melyek úgy szálltak tova, mint az ejtőernyős a föld felett.  A nénike, aki sántikálva ballagott, összehúzta magán a kabátot, pedig nem bántottam, csak belebújtam a nyakába, végig szaladtam a gerincén, hogy nevetést varázsoljak a ráncos arcra.  A sarkon megborzoltam a kiskutya selymes szőrét, aki ijedten kezdte kergetni a farkát, nem látván más veszedelmet.

A párocska a tóparton összebújt egy padon. A napnak ilyen korán még nincs ereje, de már az is, hogy ott volt, mosolyra fakasztott minden élőlényt. A lány kényeskedve igazgatta a haját, s nem engedte, hogy a fiú végig simítsa. A fiú ettől rosszkedvű lett, hiszen imádta a lányt, s annak loboncos, derékig érő haját. Belekaptam hát a lány hajába, ezerfelé fújtam minden szálát, s nevetve szaladtam tovább.

Besuhantam a lombos ágak közé, megpörgettem a zöld leveleket, megborzoltam egy kis cinege szárnytollait, s kergetőzni kezdtem a felhőkkel. Visszanéztem a megtett útra, a szálló pitypang magokra, az anyóka összehúzott kabátjára, a lány összekuszált hajára, s az előlem menekülő felhőre. S bár kacagott mindenki, tudtam; nem szeretnek.

Nem szeretnek, mert megbontom a rendet, mert összekuszálom a szálakat, mert elkergetem a felhőket. Dagadni kezdtem hát, haragom táplálta erőmet. Végig száguldottam a városon, letéptem a tetőket, derékba törtem a fákat, a város fölé kergettem a sötét viharfelhőket. Lila villámok suhantak a szakadó esőben, a dübörgő égzengés zene volt füleimnek.

Amikor kitomboltam magam visszanéztem a pusztításra. Csoda-e, ha nem szeretnek? Az ijedtségtől összementem, lágy szellő lettem ismét, s végig simogattam a meggyötört arcokon. Soha többé! – gondoltam, de tudtam, hogy a sorsom az, hogy megbontsam a rendet, s elsöpörjem azt, ami nem helyén való. Még akkor is, ha ennek néha áldozatul esnek a jók is….