Eltörölve - interjú a szerővel

A Trivium Egyesület Szemináriuma negyedik online regényíró képzésén Orbán Erika „Eltörölve” című regénye lett az egyik győztes.

Mit érzett, amikor meglátta a nevét az eredményhirdetés cikkében?

Frenetikus érzés volt látni azt, hogy valóban én vagyok az egyik, akit egy komoly kiadó arra érdemesített, hogy tovább dolgozzon vele.

Mióta foglalkozik írással?

Amióta az eszemet tudom, elvarázsoltak a mesék, a történetek. Magamnak és a szüleimnek is mindig meséltem. Aztán amikor már tudtam írni, jöttek a kis saját sztorik, persze csak az íróasztal fiókjának. Az első történet, amit elküldtem a megyei lapnak, egy szerelmi történet volt. Az akkori főszerkesztő azt mondta, ezt már megírták és sokkal jobban! Ugyanakkor ő volt az is, aki bátorított, mondván, hogy jól fogalmazok, ne hagyjam abba az írást.

A családja elfogadja, hogy ír?

Igen, ők az első olvasóim és kritikusaim is. Persze először volt bennük némi szkepticizmus, de ahogy haladtunk előre az időben, és főleg miután színpadon bemutattuk A zokni című első színdarabomat, eloszlott minden kétely bennük. Büszkék rám.

Milyen irodalmi sikerei vannak?

Magánkiadásban jelentek már meg könyveim. Szűkebb hazámban, Somogyországban kedvelnek, szeretik az írásaimat. Két komolyabb sikert könyvelhetek el: két egymástól független kiadónál is bekerültem egy-egy antológiába a novelláimmal. De az eddigi legnagyobb sikeremnek ezt, a Trivium Egyesület Szemináriumának negyedik online regényíró képzését tartom. Bekerültem egy novellával, és most már azon dolgozunk, hogy kiadjuk a könyvem. Csodás érzés!

Miért döntött úgy, hogy jelentkezik a szemináriumra?

Több könyvvel a hátam mögött is úgy éreztem, hogy vannak hiányosságaim az írás területén. Hiába van egy jó történeted, ha nem tudod azt úgy kibontani, úgy elmondani, hogy az olvasó pontosan értse, mit akarsz mondani neki.

Hogyan élte meg az elmúlt időszakot? Nehéz volt hétről hétre betartani a képzés menetrendjét?

Szerettem minden percét! Amikor az első pár lapot visszakaptam, és tele volt javításokkal, akkor egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra megijedtem: nem tudok írni? Aztán ahogy elolvastam az instrukciókat, megértettem, hogy mit miért kell javítani, átírni.

Amikor bekerült a harmadik szintre, gondolt arra, hogy meg is nyerheti a szemináriumot?

Szerintem mindenki ezzel a gondolattal indult neki a harmadik szintnek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az egyik kiválasztott vagyok. Ez azt bizonyítja számomra, hogy van helyem ezen a területen, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy van még mit tanulnom!

Mit tudhatunk a regényéről?

A regényem egy hatvanéves nőről szól, aki egy nap szó nélkül elhagyja a családját. Arra voltam kíváncsi írás közben, hogyan magyarázza meg saját magának és a családjának is azt, hogy elege volt abból az életből, amiben addig élt. Nem volt semmi gondja, volt háza, szép családja, szerető férje, jó munkája… És mégis egy nap elege lett mindenből. Miért? Arra is kíváncsi voltam, hogy a lánya, az elhagyott férje, családja hogyan éli meg ezeket a napokat, felmentik-e az anyát, a feleséget? Megértik-e a motivációit?

A képzés végére megírt regénye nem a végleges verzió, biztosan sok munka vár még Önre, és persze a szerkesztőkre is, mire kiadásra kerülhet. Készen áll a munkára?

Teljes mértékben! Sőt, nagyon várom! Nekem sokat adott ez a szeminárium! Ráébresztett dolgokra, megmutatta az írás, a szavak erejét. Alig várom, hogy ismét együtt dolgozzunk, és olyan regény kerüljön ki a kezem alól, ami minden olvasót elszórakoztat, elgondolkodtat, és amit többször is el kell olvasni, mert mindig akad benne valami, ami az olvasó életét is előbbre viszi. Nagyon várom a megjelenést, de addig még rengeteg munka lesz vele.

Köszönöm az interjút.

Czinkos Éva