FALUNAP - avagy SZEX és VIDÉK (Részlet)

A széles párkányon most is sorban álltak a hűlni kirakott italok. Volt ott sör, bor, pezsgő, pálinka még egy üveg erős brandy is. Miközben Imi a pezsgő cimkéjéről próbálta leolvasni, hogy édes-e vagy száraz, kinézett az ablakon, hátha mégiscsak az a vénasszony járt itt. De nem látott senkit.  Hirtelen egy kéz csapott a vállára, egy volt osztálytársa állt mellette.

- Szevasz, Imi!

- Misi! Hogy kerülsz te ide? Meguntad Londont?

A fiúk belemelegedtek a beszélgetésbe, közben Karola egyre azon törte a fejét, hogyan került ide Manci mama. Mert az volt, efelől semmi kétsége nem volt. Tisztán látta a szépen fésült ősz haját, kíváncsi gombszemét.

Na bakker, majd most elpletykálja a faluban, hogy mit látott. Karola nem örült, hogy időnap előtt kiderül Imivel a viszonya. Ha ezt Vilmos megtudja, nem lesz több pénz, az már egyszer biztos. Basszuskulcs! Most mit csináljak? - tépelődött a lány. - Mégsem mehetek oda Manci mamához, hogy ne mondjon Vilinek semmit! - Áh, majd letagadom! Vili úgyis inkább nekem hisz, mint egy ilyen pletykafészeknek - mondta magának, s gondolatban még legyintett is egyet.

Szívesen titokban tartotta volna még ezt a kis affért. Már csak azért is, mert alig egy hónapja, hogy beleszédült Imi karjaiba. Nem is tudja, hogyan történt. Együtt jöttek haza a városból az esti busszal. Moziban voltak, akkor még külön-külön. Nem is tudták, hogy a másik is ott van egészen addig, amíg a buszpályaudvaron össze nem futottak. Karola máskor is megállapította már, hogy Imi egészen jól néz ki, ráadásul doktor lesz. S a rang, a pénz Karolát mindig is nagyon vonzotta.

A pénz a legjobban. Ezért szinte mindenre képes volt. Még a hájas, szuszogó, rövidlátó professzort is ágyba vitte. Naná! Tele volt az öreg pénzzel. Tejelt is szépen, vette Karolának sorra a szebbnél szebb ruhákat, cipőket. Vitte magával hol Párizsba, hol Madridba az előadásaira. Karola szívfájdalom nélkül szórta az öreg pénzét, amíg az előadást tartott. Hiába kérte a prof., soha nem ült be meghallgatni. Végül jól meg is kopasztotta.

El is szedte volna minden pénzét, ha a felesége még éppen időben rá nem jön, hova teszi az öreg a nem kevés fizetését. Akkor ultimátumot adott neki: vagy ő, vagy a lány. A prof. kérte, hogy legyen a felesége, de Karola kinevette. Az öreg ezután szinte egyik napról a másikra el is tűnt az egyetemről.

Vili meg… Karola majdnem felnevetett, a kis naiv Vili, aki azt hiszi, Karola őt szereti. Hogyan is hiheti, hogy akar tőle valamit?! Soha nem néz tükörbe? Milyen ostobák, ostobák ezek a férfiak. Képesek elhinni, hogy kellenek a nőknek. Csak a pénzed kell öreg… nevetett a lány.

De ha nyilvános lesz a kapcsolata Imivel, akkor fel kell hagynia a Vilmos-féle liezonnal. Túlságosan is előtérben lesz, sokan figyelik majd minden lépését. Már most is elég nehéz elbújni a falusi vénasszonyok elől. No, meg Imi anyja, Piros ki is kaparná a szemét, ha az egy szem fiát megalázná.

Viliben még van pénz, tudta ezt Karola nagyon jól, s amíg az el nem fogy, addig megoldja, hogy találkozzon vele. Pedig Imi nem érdemli meg, hogy így bánjon vele. Olyan jó fiú! Talán túlságosan is az. De a pénz…, a pénz az nagyon kell. Valahogy majd csak megoldom - gondolta a lány -, mint akkor, azon az estén.

Akkor este Imi csak nézte őt. Végül Karola megunta, s kezébe vette a dolgokat. Hiába, ha az ember lánya akar valamit, azt muszáj, hogy egyedül intézze. Odaült hát az elvörösödő fiú mellé. Aztán, amikor leszálltak a buszról, megfogta a kezét, s behúzta a csöppnyi buszváró sötét sarkába. A lány kellemesen meglepődött, hogy Imi milyen határozott volt a szerelemben, milyen remekül végezte a dolgát.

Nohát, ki hitte volna a kis Imiről? - mosolygott magában.