Hanna (Részlet)

Eszter esküvőszervező volt. Szépségének, vele született természetes bájának és kedvességének köszönhetően nem volt olyan pár, aki bármelyik vad ötletére nemet mondott volna. A városban állandó beszédtéma volt az éppen aktuális esküvő, amit Eszter szervezett. A legnagyobb durranás az volt, amikor a párt a Citadellán a Szabadságszobor kezében tartott pálmafaágig emelte egy daru, s ott mondták ki az igent.

A menyasszony, aki pornószínésznő volt, egy teljesen átlátszó, a fenekét alig takaró, hófehér csipkeruhát s combközépig érő tűzpiros, magas sarkú csizmát viselt. A vőlegény latexsortban, frakk-kabátban, csupasz mellkassal, cilinderben állt mellette. Hónapokig beszéltek Pesten erről, aminek eredményeképpen mindenki Juhász Esztert akarta esküvőszervezőnek. Eszter mindent elvállalt, imádta a munkáját, annyi történt, hogy két év után muszáj volt felvennie két dolgozót, mert egyszerűen nem győzte a munkát.

A Dream Weddings egyszemélyes kisvállalkozásból Kft. lett, s Budán az egyik csili-vili irodaépületbe költözött, ügyvédek, orvosok s egyéb sznob társaság közé.

De Eszternek ez tökéletesen megfelelt. Ő imádott magas sarkú papucsában, miniszoknyában végiglejteni a folyosón, tudván, hogy sok pasi csorgó nyállal néz utána. Imádott csevegni az ügyvéddel, aki celebeket védett, vagy a jóképű plasztikai sebésszel, akinek végül is megengedte, hogy nagyobbra varázsolja melleit, melyeket Eszter mindig ki is tett a kirakatba, bárhova ment, bárki jött, s bármilyen is volt az időjárás. Egyszerűen büszke volt rájuk.

De boldogan csacsogott egy kereskedelmi tévé sztárriporterével is, aki minden áron ágyba akarta vinni a „dögös vörös bögyöst”, ahogy kollégái között emlegette. Persze Eszterhez visszajutottak a szavak, Pest nem egy nagyváros. De csak nevetett a korosodó riporteren, aki eddig elfogyasztott három feleséget és számos szeretőt, mégsem volt otthon sehol.

De mindez most nem létezett, csak állt Attila előtt, s törött lelke cserepein át nézte, ahogy egymás után rakja bele ingeit, öltönyeit a bőröndbe.

Ahogy a piperecuccokat ráömlesztette a tetejére, az arcvizes üveg kinyílt s rácsurgott az egyik Versace ingére, de Attila csak legyintett. Láthatóan már túl akart lenni mindenen. El akart ő is menekülni. – Segítek! – mondta Eszter. S valóban segített, megigazította az arcszeszes üveget, felitatta az ingre folyt arcszeszt, s segített bezárni a bőröndöt. Közben arra gondolt, mennyit küzdött ezért a férfiért, s most nincs tovább. Nincs ereje folytatni a harcot.

Jó volt Attilával, imádta a bulikat, a partikat szerte a városban, s húzta, cipelte magával a férfit is. Pedig az néha már kérte, hogy inkább maradjanak otthon. Csak ők ketten, egy pezsgős vacsorára, – mondta, s magához húzta a lányt. De Eszter mindig kibújt a kettesben eltöltendő este kérése alól, mert Ő büszkélkedni akart kedvesével, azt akarta, hogy mindenki csodálja az imádott férfit.

S most az imádott férfi elmegy. Elmegy, méghozzá egy húsz évvel idősebb nővel.