Robogó folyóként kanyarog az élet, melyet sok kis érként mi, emberek alkotunk. A folyót az idő szorítja két partja közé, s mi hiába próbálunk szabadulni. Űzzük, hajszoljuk létünk, mert úgy látjuk, amott szélesebb a meder, tágabbak a partok, szabadabban szárnyalhat a gondolat.
De nem. Mégsem. A távolság csak egy olcsó délibáb volt, a meder, melyben életünk fut, s melyet az idő szorít keretek közé, mindenhol ugyanakkora. Nem lehet megállni, nem lehet visszafordulni, csak menni…menni kell.
Orbán Erika
„Az utcán emberek, sietős emberek.
Ha rájuk nézel, a szemük is fénytelen.
Arcuk sápadt, mosolyuk elveszett.
Markolják a múltat, de az óra csak ketyeg.”
(Czobor Éva)